Néha nem értem az embereket. Hazudnak és csalnak. Az más kérdés, hogy én is ilyen voltam és vagyok. Másnak nem kéne ezt tennie. Legalább egyedi lennék. De így esélyem sincs!
Immár a második napomat törtöm a börtönben, nem mintha ez lenne az első alkalom, hogy börtönben vagyok... Ezúttal drog csempészés gyanúja miatt hoztak be. Aranyosak. Ha tudnák, hogy igazából egy másodperc alatt meg tudnám őket ölni...
- Nancy? Nancy Turner! -kiáltott fel egy idegen hang a rács előtt. Ráncolni kezdtem a homlokomat és a nő felé néztem. Úgy nézett ki, mint aki most jött le a kifutóról a Victoria Secret-nél. Elborzadva néztem végig rajta. Mit akar tőlem egy ilyen? Egyáltalán mit keres a börtönzárkám rácsai előtt?
Izgatottan mosolygott rám, mire ráérősen odasétáltam hozzá, majd a méregdrága csillogó pólójánál fogva szorítottam a lehető legközelebb. Végignéztem amint ijedten csapkod ide - oda, próbálván elérni, hogy elengedjem. Jót szórakoztam ezen, csakhogy amikor végre ki tudott nyögni egy ' Segítség ' szócskát, az őrök rám figyeltek és leszedtek róla. Muszáj volt nevetnem, lány vagyok és mégis milyen erőszakos.
- Kifizetem az óvadékot. -jelentette ki büszkén, mire mindenki más aki a terembe volt, nevetni kezdett.
- Kislány, a tárgyalásig hiába fizet ki bármit is. Ha ennyire ki akarja szedni innen, akkor szerezzen egy jó ügyvédet és legyen ott a bíróságnál holnap reggel. -mondta Steve, az egyik őröm. Én ezalatt az idő alatt a falhoz lépkedtem és a fejemet a falba vertem. Újra és újra.
- Hé! Hé! Hé! -kezdett el kiabálni a cicababa, mire ijedten felé fordultam. - Mit csinálsz?! Az fáj! -jelentette ki, és megborzongott.
Megfogtam a fejemet és megráztam azt. - Mond el mit akarsz és tűnj el innen. -mondtam, majd karba tett kézzel vártam a válaszát.
- Madisone Smith vagyok. -nyújtotta be a rácson a kezét, majd mikor észbe kapott, hogy most mit is tett, azonnal visszahúzta a biztonságot nyújtó mellkasához.
- Ezzel most sokra megyek.
- Ki akarlak innen juttatni, de ha ennyire nem érdekel, akkor megyek is! -háborodott fel a nyávogós hangján.
- Rendben, szia. -amint visszafeküdtem volna az ágyamra, elkezdett sűrűn bocsánatot kérni amiért így viselkedett.
- Te jó isten! Ki vagyok én?! Az anyád? Miért akarsz a kedvemben járni? Börtönben vagyok, haló! Nem jó dolog egy ilyennel kikezdeni. -mondtam, majd a falba vágtam az öklömet. Mindenki feljajgatott, én pedig csak ismét a rácsokhoz mentem és az öklömet Madisone arcába nyomtam. - Látod ezt? Semmi baja. De ha most azonnal nem mész el, az arcodnak lesz. -mondtam dühbe gurulva, majd erőteljesen fellöktem.
Majdnem hátraesett. Szemem előtt láttam amint beveri a fejét a mögötte lévő asztal sarkába, majd szép lassan elájul.
- Ess hátra. -mondtam a szemébe nézve alig hallhatóan, szinte tátogva. Sikerült elérnem amit akartam. Nem arra figyelt, hogy egyensúlyban maradjon, hanem rám. Elájult. Végre visszafeküdhettem az ágyra, máshoz nem volt kedvem.
Elkezdtem gondolkozni. Ha ő tényleg az FBI-tól jött, mint ahogyan látszott, akkor nem sikerült kiszednie belőlem szinte semmit. Viszont ha most meghal, elég feltűnő lesz, és akkor...
- Madisone! Ébredj! Most... -néztem rá ezúttal én ijedten...
